Éppen költöztünk, a közöslakásunkba, Londonba. Eddig Magyarországon éltünk. Most pedig, hogy lejártak az érettségik, azaz befejeztük a sulit, egyenes út vezetett Londonba, Na jó, némi túlzással. A keresztszüleim közreműködése nagyon kellett, mert így van lakásunk. Egy óriási, méregdrága házban van egy óriási, méregdrága lakásuk, amit nem használnak, mióta kertesházba költöztek London déli részére.
Meg is lepődtem, hogy felajánlották, pedig mindig tudtam, hogy szeretnek, de nem gondoltam hogy ennyire. Na meg azt sem gondoltam volna, hogy ennyire vastag a tárcájuk...
Egy óriási puffanás ébreszett fel a gondolkozásból.
A bejárat a konyha mellett volt, Dia pedig a bejáratiajtó előtt ült a földön, a dozok (és azok tartalma) pedig a padlón hevert.
Önkéntelenül is felnevettem a látványon.
Az emeleten (a 18. emeleten:D ) a miénken kívül csak egy lakás volt, aminek az ajtaja kinyílt.
- Mi volt ez a nagy puffanás? Mindenki jól van?- kérdezte a srác , aki kilépett.
- Persze, jól vagyok..- mondta Dia egyáltalán nem meggyőzően.
Ekkor néztem rá a srácra, aki épp a kezét nyújtotta Diananak.
- Köszi.- mondta Dia és láttam, ő is észrevette, hogy Liam Payne segítette fel a földről.
- Végre lesznek szomszédaim.- mondta nevetve a fiú.
Segített összeszedni a kacatokat a földről. Volt minden, poszter, pohár (szerencsére nem tört el), ruhák...
Beszélgettünk még, Liam pedig behozott 2 dobozt és készségesen felajánlotta, ha van még doboz, szívesen segít felhozni. Természetesen nem utasítottuk vissza az ajánlatot.
Kábé 1 óra múlva az összes cuccot felhoztuk.
-Szívesen behívnálak, egy kávéra, vagy bármire, de fogalalmam sincs, hogy hol a kávé és hol vannak a poharak.- mondtam Liamnek az utolsó doboz után.
- Majd a házavató bulira meghívunk!- szólt közbe Dia.
- Remélem is! Ígérem nem kések el!- nevetett Liam.
Erre persze mi is elnevettük magunkat.
Miután ketten maradtunk Diával és kellőképpen kibeszéltük, hogy Liam Payne a szomszédunk, elkezdtünk kipakolni.
Bevittük az összes bőröndöt a gardróbba és kiborítottuk a szoba közepére...
2 napi folyamatos pakolás után végre sikerült teljesen berendezkedni.
Persze voltak hiányosságok, apró dolgok a konyhába, mire nem gondoltunk költözéskor.
Végre elkezdhettük tervezni a házavató bulinkat. Ebben a bibi az volt, hogy alig voltak itt ismerőseink. Mindenkit összeszámolva 9 embert tudtunk felsorolni, magunkal együtt, akik biztosan itt lesznek.
- Liamet nem számoltad?- kérdezte Dia.
- Nem. Tényleg, szólhatnánk neki, hogy hívja pár haverját, neki biztos sok ismerőse van.
Azzal a lendülettel be is csöngettünk Liamhez, hogy hivatalosan is meghívást kapjon a házavató bulinkra, amit másnap estére terveztünk.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése